Zöld a fű,

Fogy a levegő,

De nem baj, lépjetek csak bele.

Jól mutat benne pár láb.

Vajon angyalok, vagy ördögök

A héják,

Kik a vérző, halott testekből

A szemek kocsonyáit marcangolják?

Zajos, büdös

Nagyvárosok zaja

Hívogat, csábos kék szemekkel.

Tetszik ez a kontrasztos téglatömeg.

Benne a fekete-fehér emberek,

S a kutyák,

Akik a nagy kopasz koponyák után

A dögöket, s a trágyát felnyalják.

Burjánzó, és

Viszkető csalántömeg

Után koslat mindenki folyton.

Lassan hólyagosodik a szád.

Vagy várod,

Hogy a tüskés, maró erdőkben

Mikor bukkan fel pár virág?

Ha meg is van

A virág, eltaposod.

Ez a te keserves léted sorsa.

Szürkül a szirom, rohad az ág...

Elpusztul,

És fénylő, csillogó tekintetével

Soha többé nem mosolyog rád.

De ha nem lennének héják,

Városok, kutyák, koponyák...

A csalán közt nem lenne virág.

S képét vesztené ez az arcátlan világ!...