Bús-Víg Szél

Nedves rózsaszírmok,

Dalok, esték, csavargók,

Két csavargó, igen...

Már beletörődött a lelkem;

Minket ugyanaz a szél fújt.

Szeretnélek, de messze vagy innen,

Vigyáznék rád, de túl sok a vétkem,

Tudom. Túl sok.

De bűneim közt van tán szép is...

-Ugye, milyen jó ez a szél?

Vakargasd csak a szakállad!

Légy Yeti, te vadállat!

Most humoros vagyok,

De csak azért lettem háborodott,

Mert bolondít a szeled.

Amikor éjszakákba nyúló viták

Folynak veled órákon át,

Úgy örül a szívem.

Melegséggel önt el minden,

Mert a szelünk elvitt, 150 km-nyire.

Nem vagy te bástya, hidd el!...

S bár nem tudom, ide mi rímel,

Már tudom, Te ki vagy.

Lelkem egy darabja,

Amit messze fújt egy rejtélyes szél...

Egyetlen Fijamnak.:)