...keresték...

...nem találták...

...csak vérző, oszló szívét.

Egy vörös rétre hajtotta le fejét...

Vadvirágok nőttek kihűlt keze mellé...

Nem sütött se Nap, se Hold többet felé.

...szeretett...

...nem szerették...

...csak rángatható lelkét.

Csomókba kötözték lüktető erét...

Szolga volt, s bármit megtehettek vele...

De Őneki nem kellett, hát felégette szerelme.

...nézzétek...

...lássátok...

...emberek, mit tettetek.

Egy rongybabát hogy összevertetek...

Üveges tekintete könnyekben ázik...

Élettelen teste még mindenütt vérzik.

...csodáljátok...

...ünnepeljétek...

...e virág elmúlását.

Selymes szirmainak porba tiprását...

De túl volt ez már a gyönyörűn...

Tüskés leveléről sziporkázott a bűn.

...a végső sor...

...hozzád szól...

...te szeretett fiú...

Lásd hát, mily mohó voltál, s hiú...

Megöltél egy embert, e tudat legyen átkod...

-mondja a szellemhang...

...de a Szélkisasszony...

...már akkor is...

...HALOTT...

Megjegyzés: A Szélkisasszony mégsem lett halott, de ez egész jó lett. Tetszik.:P