Szellővel suhant a résen át,

Nem kopogott, mint mindíg.

Vártam rá, éveken át,

Eddig...

De már kiszállt lelkemből fekete szellempárja.

Levedlette tüskés bőrét,

De szeme ragyogó, mint mindíg.

Mélyedtem kékségébe

Végsőkig...

De a tenger kékje szebb, inkább belevetem magam.

Kezéből egy tőr van bennem,

De vérem csak folyik, még mindíg

Forgattam, tekergettem,

Fordulásig...

Hát most a sós víz kimarja bőrömből, és elhordja.

Hát levetem testem, kitépem szívem, eldobom lélekruhád.

"még egyszer utóljára"...