Űzzétek ki belőlem

A pattogó kávészemeket,

Hagyjátok hogy elaludjak.

Vágjatok át,

Hasítsatok ketté,

Rajta hát,

Hadd jöjjön a vég!

GYILKOLJ!Még!...Még!...Még!...

Nem érdekelnek a számok.

Engem a testek, s lelkek érdekelnek,

Égnek bennem,

mind Elégnek a

Papírok, amik

csak üres Papírok,

Mindjárt Sírok, és nem lesznek Üresek,

hanem Könnyesek.

Mindjárt Elveszek.

Segíts nekem Sámánom,

Ne hagyd, hogy Elpusztuljon

a Lelkem,

Érzem, nélküled

Elvesztem.

Most Elvesztem

Az Eszem,

s a folyóba vetem

a Testem.

A folyó Hosszú,

és Szomorú

útra Kényszerít,

Elmerít a mocsokban,

homokban, iszapban,

Sárban...

...Lelkemben.

Elvesztem.

megint Elvesztem.

szívemet az arcoddal Bekebeleztem,

Fényképedet arcom fölé

Emelem,

Szerelmem.

Tekintetemmel végig követem

szemed hamis Fotogén Fényét.

Üres a papír, de a Te alakod van rajta...

hát Rajta!...

Lépj ki az

Ürességből,

S az unalmas

matek leckéből,

Törj ki a

Szívemből,

Emelj Ki A Folyóból!

Ott fogok feküdni

az üres, kihalt

Pályaudvaron,

csendben, dolgozva

Életen...halálon...

de mi van, ha nem jössz el?

Ha senki nem Visz el,

és nem Visel

El egy este,

nem melegít

Senki teste...

én vagyok a Senki szerelme...

magam is Senki vagyok

Aki szeret Valakit,

és mégis Senkit sem.

Ez a végem,

a halálom,

érzem.

De nem bánom,

hogy nem látsz meghalni.

Elporladni.

Összeesni.

Hidd, hogy eltűntem,

s hogy nem is léteztem

Soha.

Ne kelljen emlékem Ostora!

Nekem a Halál

csak egy karnyújtásnyira

Áll,

S előtted még ott

a Fényes élet!...

Lásd hát:

Szeretnek téged!...

s én Szeretlek téged!...

Jobban mint bárki más...

de ne szerezz róla tudoMást...

Mert nem akarlak

elrántani, Sámánom...

Itt a vég, és átjárja a testem,

Szeretlek,

Szeretlek,

Szeretlek

Szerelmem!...