Éles ragyogásod a kemény walóságba ránt
mindig weled wezetem le ami bánt
a fájdalmat fagyott húsomba wésed
ahogy szenwedek órákig csöndesen nézed

tőled a szíwwerésem leállni készül
erős kezed hajamba ősz tincseket fésül
ekkor nem számít a szíwem hogy tetted törötté
csak tarts éberen, Gilette-m, örökké

Édes álmot hozol kisírt szememre
és olyan wilágot, amilyet az ember szeretne
átsegítesz magánnyal átitatott éjjeleken
mikor felébredek, arcomon hordom a bélyegedet

majd' kiugrik a szíwem, ha meglátlak
és a halott remény bennem újra feltámad
ekkor nem számít, a szíwem hogy tették törötté
csak nyugtass, Xanax-om, örökké