Képzelet Vörös forróság szívemben Toll és papír a kezemben. Agyam már leáll, Csak a szívem diktál. Lassacskán kel fel a nap, Hajnalpír borítja az ágakat. Fehéren izzik a hótenger. Várja míg a nap felkel. Gondolatim szabadon cikáznak, Nem ütköznek sehol korlátnak. Vígan száguld a toll, Mely lelkem ritmusára dalol. Szívem szaporán, hevesen ver, Lelkem ihletteli tenger. Tenger sötét börtönbe zárva, Lehetetlen szabadulásra várva. Kérges fal védi lelkem fényét Mely kívül pofontól ég. Bántja a világ realitása, Az élet kegyetlen valósága. De belül tiszta, és szelíd, Itt rejtőzik az igazi szív. Boldogság és szomorúság, Ez a kettő váltja egymást. Ez az egy hely hol szabadon élhetek, Hol bármiről bármit szabadon vélhetek. Hol lelkem ritmusa jön a számra, Képzeletem világa.