Egy Senki

Egy senki vagyok, a semmiben élek,
Nem dobog a szivem, nincsen bennem lélek.
Elrontottak már az üres, hosszú percek,
A hazug, önző sötét, álnok emberek.

Nem hatnak már meg az ölelő párok az utcán,
Nem érdekel már, mit hagyok magam után.
Nem örülök már, ha szerettem hangját hallom,
Nem kellene már, hogy szerelmem karon fogjon.

Én szeretnék szeretni, de nem vagyok rá képes,
Nem érzem ha fáj, nem érzem ha mézes.
Próbálnék én kedvelni, de nem lehetséges,
Nem bánom ha egy ember bús, nem bánom ha mérges.

Egy hangya vagyok a földből, ha akarsz eltaposhatsz,
Ha akarsz szétégethetsz, ha akarsz vízbe folythatsz.
Nem akarom már a boldogságot megtalálni,
Csak ülni akarok, némán, és csendben a halált várni!