A temetőre végre leszáll az est
Az éjszaka az égre ezer csillagot fest
A mécsesek is mint a csillagok
Szikráznak a hantok felett, a temető ragyog
          
Tudom egyszer ott megtalállak téged
És hiába ölne kés vagy méreg
Beteljesítem vágyamat és szeretni foglak
nem engedlek el, karomba zárlak!
          
Gyönyörű tested a holdfényben tündököl
Majd szép lassan egy sírköre terül!
Szemeid mélyén izzó katlan
Ágyékod lángra kapott, amint ajakdba haraptam!
          
Az éjjeli sírok közt testünk egybe forr.
Ez a végzetünk tudom jól.
Nyögésed a holtakat álmukból felveri!
Síkoltásod az elhult lelketek hergeli!
          
Tested örökre az enyém.
A sír melyen fekszel hiába kő kemény,
Kellemes borzongás járja át testedet
mert ráégetteme gy láthatatlan bélyeget!

az élvezet csúcsán tested a lángokba vész,
a sír mint egy lángóló máglya, elemészt!
édes kebleiden megpihenek,
hallom szíved dogobását és elalszok Veled!