A technika korát érjük,
De ezt mi emberek, túl nem éljük,
A mesterséges inteligencia
aminek minket ki kell írtania!

Hiszen mi is hasonlítunk hozzájuk,
Lelketlenül rohanunk, minden nap ezt várjuk,
A szívunk kemény, nem érdekel semmi,
Csak a feladatot kell teljesíteni!

Így lelkünkbe már mi is gépek vagyunk,
Gépek vagyunk és nem magunk!
Ha lelkünk már az, csak egy lépés, hogy testünk is gép legyen,
Kevés az idő, hogy az ember saját léte végére pontot tegyen!