Egy Árny, kit nem látsz, mert megvakít
Élvezi, mikor a kiszemelt ember elbúkik
Az Árny követ és beterít
Ő veled lesz mindig, soha el nem tűník

Keserű tekintete téged keres
amerre jár, a föld csúrom véres
és ha meghalok
nem jönnek értem az angyalok,
hogy elvigyenek magukkal,
így hát itt maradok az Árnyékkal

A mérhetetlen fájdalom kitölti sebzett lelkemet
és a sötétség szép lassan eltemet
könyörgök létem és szenvedésem végéjért
de az Árny csak nevet...