az ég (2004.nov.28)

a semmiben sétálva tekinteted emeld az égre

akkor is, ha villámlik, pedig megváltás kéne végre

mert az ég a minden, bíztatásnak a nap ragyog rád

nagy, puha gomolyfelhők bújtatnak ha valami bánt

vidámságnak nevető csillagok bukdácsolnak a éjben

vagy bárányfelhők úszkálnak a távoli kéken

ami a földön van, azt is mind az ég teremtette nekünk

bármi történjék, bújva figyel, és ott van velünk:

zavaros égbolt, tomboló vihar az ordító kínt tükrözi

fájdalmat, mikor hideg szél a sárga bús leveleket üldözi

kalandvágyat, mikor titokzatos fényt áraszt a hold

reménytelenséget, mikor tél van, és minden puszta, holt

evilági ég, te égvilág, egy világnyi ég