Midenem a semmim
az életem se ér mást, csak ennyit
létem egy hamuból épült vár
de az is porig égett már

romjaimat kiszáradt medrű folyó védi
csupasz fák büszkélkednek körbe végig
megszaggatott zászlóm vígan leng
halálsikolyait néha megtöri a gyilkos csend

a még előkkel sóhajtoznak elégetett fa tetemek
ragyogó rezidenciámra igazán büszke lehetek
életem műve a téglák, amik már cserepekre törtek
a  megváltók lótogatóba soha sem  jönnek...