Boldogság-Pirula

Tudtam mindig is, nem tehetek róla,
Függö lettem, egyszer s mindenkorra.
Nem birok betelni a repesztö érzéssel,
Nem birok élni, csak a kétszinü méreggel.

Úgy éreztem már leszoktam végre,
Most éreztem csak: még mindig nincs vége.
Mikor ott álltam vérig kiábrándulva,
Megint megtalált a szerelem-kapszula.

Merjem e beszedni az éltetö-kinzó gyógyszert?
Hagyjam e kiszökni börtönéböl a kényszert?
Higyjek e rózsaszin ködben élö szememnek?
Adjak e halvány fényt sötét, hideg szivemnek?

Ideges kérdéseimre választ sosem találok,
Egyszer még élek, másodszor már haldoklok.
Mostmár csak napnak élek,és egy dolgot tudok:
Nem tudom meddig tart, de élek és virulok.