Átok

Amit mondok, senki nem érti meg,
Addig amíg ő maga nem érzi meg.

Szóltam már bosszúsat, dühöset,
Gyaláztam már sok-sok életet,
Ezer meg ezer könnyet elsírtam,
Ó, meghalni hányszor akartam!

De, mikor nem nehéz a karod, ha felemeled,
Mikor nem sír a szemed, ha könny tölti meg,
Mikor nem törik a szíved, ha mások bántanak,
Mikor csak mosolyogsz, ha mások utálnak.

Mikor igazat mondasz, ha hazudnak neked,
Mikor megöleled azt aki beteg,
Mikor szeretsz valakit, aki megvet,
És látod benne a szeretetet..

Mikor szeretitek ezt a világot,
Te is, és még sokan mások,
Mindannyian megláthatjátok,
Az élet a leggyönyörűbb átok!

Mindezt csak akkor értitek meg,
Ha ti magatok érzitek meg.