Szürke fellegek

Gyűlöllek titeket, szürke fellegek,
Csakis miattatok, folyton szenvedek,
Mért nem lehetek olyan mint a többiek,
Mint az utcában orditozó részegek?

Mondjátok meg, ti szürke fellegek,
Más vagyok, több, vagy kevesebb?
Miattatok nem értek, miattatok nem értenek,
Miattatok néznek keressztül rajtam az emberek..

Ti gyűlöletes, szürke fellegek,
Nélkületek, mért nem létezhetek?
Mért nem hagyjátok hogy szeressek,
Hogy mások engem szeressenek?

Kiabálhatok, üvöltözhetek,
Meg se halljátok, szürke fellegek,
Addig vagytok, addig léteztek,
Amíg én élem e szörnyű életet.

S mikor végleg eltűntök végre,
Mikor a Hold feljön az égre,
Akkor már mindegy lesz. Vége.
És én is meghalok végre.