Egyedül

Se nem szeretem, se nem gyűlölöm ezt a helyet,
Csak üres szemekkel bámulom az eget.
Nincsenek felhők. Se nap, se hold.
Nincsenek emberek. Se élő, se holt.

Hideg szél pofozza az arcom,
Nem teszek semmit. Hagyom.
Nincsen se hang, se élet.
Csak a szél járja a poros messzeséget.

Alattam, az üres homokban,
Csak egyetlen virág nyílik a porban.
Szirmán egy vízcsepp végigcsordul,
Már ő sem tudja kinek, s hová hull.

Lábam alatt por, fejem felett ég,
Előttem, mögöttem, mindenhol messzeség.
Ilyen vagyok én. Legbelül.
Fagyottan. Üresen. Egyedül.