Vad ima Mélységes mély a múltnak kútja Melyben életed elmerül S a két világ közt vad imába kezd S a halál csuklyája rád terül Igyon véredből áldomást A pusztulás, a rothadás Magával ránt s a mélybe húz A jövő a jelen s a múlt  Az agyam egy templom Hol hamis papok Bemocskolnak minden Tiszta gondolatot  Eljött a perc el kell menned Lelked a fénnyel szembesül Tapasztald meg a kín birodalmát A pusztulás édes világát Taszít az élet s kivet magából Eufórikus halotti mámor Békével indulj s én megbocsátok S ígérem kínod csendesül Tisztán s szabadon ragadjon el S vezessen örök pusztulásba Égjen az agyadban utolsó álmod Tiszta szívből kívánd halálod  A halál ragadjon el
Isteni Orgia A mennyek országa elérkezett Fegyverek a tiszta lelkek kezében Hitüket áldozzák A tudás oltárán Sosem látott látomás kísért Tétlen és mostoha lett a remény Látva a szent kegyetlenséget Holtak holdfény mosta testét Ember vagyok - Bánattalan Nem szent és nem - Halhatatlan De istent teremtek s hitet adok S ha nem fogadsz el légy átkozott Minden éjszakád legyen nyugtalan Bánat láza ne csendesülj  Érezd a kínt - gyermeked sírjánál Hóhérod szemében - lásd a gyönyört  Istennek nevében magányra ítélt Idegen kezével meg osztotta a fényt Nyomdokaiba az éhség és halál lova járt Kimondhatatlan gyötrelemmel égre emelte a vágy Isteni orgia Álomba merült a fény Valld meg bűneidet Az inkvizítor magam leszek
A harag napja Átkot hoztam rád fekete lelkem szent imáját Légy a Messiás, a megváltó ki tisztán lát Tűz és jég végtelen az örök remény Tápláld ezt a fényt mint, engem ereimben a vér Fekete szemeken át feltárul egy sötét világ Ott ahol fekete a fény mint, a tudós gonosz templomok rejtekén Kísért egy látomás egy álom és egyre éget a vágy A napról mely lesz a végső mikor eljön az Ítélő Képzelet szülte gonosz ének tápláld őket örök élet Vérrel írják a szent imát s ránk hozzák a pusztulást Ama nap lesz a harag napja élőket a holtnak adja Élő vagyok a holtak szigetén eljön a síri csend és a tél Akkor jön el az én időm megnyílik lábam alatt a föld Elmém akkor visszatekint az életem értelmét hagytam fent Fogd a kezem- hirdess új igét Mutass utat- s vidd a fényt Reánk száll a pusztulás S a lelkek sírják a halál énekét
Lángok ölén Vésse neved az őrület A düh és a félelem szent könyvébe Lángok ölén énekeld Az öngyilkos lelkek énekét: Aglon, Tetagram Stimula Mathon Rerags Ammathon Clyoron, Icon Esition, Existien Eryona, Onera Eresyn, Moyn Melfies, Saterion Vonzzon a mélység  A vad gyönyör S találjon rád A szent akarat Megtisztít téged bűneidtől S mások bűnei sem kínoznak majd Az elmúlás vére újra keresztel S beteljesült nászod újra fel ajz  Namatar Nin-gelal Sabaoth Adomina Ez a világ nem hisz magában Te sem hiszel , én sem hiszek Kezünkben a pokol s a halál kulcsa S gonoszságunkért a gonosz fizet
Átok Fordítsd az arcod a fény felé S a szeánsz örökre véget ér Sötét és iszonyatos néped Fessen sátáni önarcképet Halálos vágyam kínzó románca Hozzon átkot a Jehovákra Nem kell a festett színes világ Pusztuljon mind ki hitet kínál A messiás nem jön el S az ezeréves birodalom rombadől Nézd végig néped vad kínját Boldogtalanná tett gyermeked álmát Minden nap reménybe öltöztet Az örömtelen napok homálya Csendesüljön benned végleg a harag S csak a kín legyen mi a tiéd marad Pusztítsa el a történelem Szívedet s lelked hitvány tárgyát Kifosztott lelked kegyelmét Váltsa fel a kárhozat
Szüzek könnye Láttam Jeruzsálem vad lányait Szemükbe könny és rettegés Siratva halált s feltámadást Siratva múltat s félve a jelent Gyűlölöm őt minden szavát A hét gyülekezet angyalát Kit asszony szült a napba öltözött  Szűzként fogant királyi szajha  S minden síró szem  Az én álmomat látja  S minden síró száj  Az én hangom kiáltja  Kitaszítottak engem a földről s az égből  S a bűnt és a rettegést a nevemhez kötötték A halál hullámai vettek engem körül S az istentelenség árjai rettentettek engem
Ragály Oly magányos vagy mint az a kis gyerek Ki összetett kézzel egy sír előtt Az édesanyjának azt mondja el Hogy sosem fogja őt elfeledni  De elfelejti mert az ember ígér S megfakul valami a szívében S majd túl nagy fáradság lesz az Hogy halott anyjára virágot tegyen Egy ragályos kór mit az ember hordoz S a génjeivel majd tovább ad Hazugságban kérni tanít S magányunkban erőt ad Látom a szemed a boldogtalant A millió tervet mi álom marad Békét adj nekem örök nyugalmat Hogy tisztán legyek az apám nevére Kiérdemült és méltó  Átkozott a gondolat Mi élni kényszerít és élni hagy Éj imádó lelkem csendesüljön S benne a tűz már sose lobogjon A misztikum hangja többé ne szólítson S ne igézzen engem s ne idézze őt
Lehajtott fejjel Végtelen kínom  Sikolyt tapaszt az égre Harangok hangjára Madarak reptére Lelkemben érzem a föld minden fájdalmát Kínoknak kínját A tétlenség átkát Mögöttem egy hang Egy sohasem hallott zsoltár Halálos sebet ejt Könnyektől edzet lelkemen  De ki az ki osztja a világ fájdalmát Kínok közt égeti a lelkünk nyugalmát Ki keres irgalmat az eltűnt álmokban Ki talál kegyelmet egy gyermek sírjában  Egy álmot látok hol búzamezőn Gyermekem rejti a vad ravatal Elhalt letépet virág ajka Már nem kérdez nem mesél Hisz meglátta őt a halál két szeme Gyönyörű áldozat bűntelen élete Lelkét úgy tépte mint ezer vad állat Az a gyilkos sírás már csendé nem válhat Én alkottam én teremtettem Vérben szültem könnyben temetem Remegő kézzel lehajtott fejjel Az elmúlás ágyát reszketve vetem meg