Búcsú a Múzsámtól

Egyedül vagyok. Hidegben.

Száraz szál fúj szüntelen…

De fújjon csak. Legalább

Letörli a könnyeket,

Mit eddig érted ejtettem.

Nagyon fázom. De hírtelen

Melegség önti el lelkem…

Mert látlak. Látom arcod,

S tűzben égő szemedet,

Vérző, haldokló szívemben.

Üres a tér. Csak állok itt.

S kővé dermed a testem…

De nem baj. Bábu vagyok csak

Úgyis. Kit rángatni lehet,

De neked sosem kellettem.

Meghalok, tudom. Szép csöndben.

Így a titok zárva legyen…

Örökre. Ne tudja senki

Hogy csak neked szólt ez élet,

S érted hal most a sötétben.

Igen, így van. Szeretlek.

S ezt nem oldja ki e hideg…

Csak az éltemet. De mi az

A szenvedélyhez képest,

Mit most is irántad érzek!…

S egyedül vagyok. Hidegben.

Eddig mindent érted tettem…

S most is. Egy utolsót neked

Még megdobban a szívem,

Majd eltűnök a sűrű ködben.

Már nem fázom. De hírtelen

Széthasad az egész lelkem…

S elporlad minden szó, mit

Valaha is kiejtettem…

Érted!…viszlát Szerelmem!…